Saját projectek

Huszadik Század

A huszadikszazad.hu egy történelmi portál, mely 1900. január 1-től tekint a világra és kiemelten Magyarországra. A korabeli sajtót tallózva hónapról hónapra haladunk előre az időben. 2010. januárjától kétnaponta frissül a lap, hétfőn, szerdán és pénteken, így 1 év anyaga 1 hónap alatt jelenik meg.
A megjelent anyagok az Országos Széchényi Könyvtárból származnak, szöveg- és betűhűek. A huszadikszazad.hu azonban nem forrásszemelvény-gyűjtemény, hanem szándéka szerint egy internetes újság, amelynek nyersanyaga a múlt század sajtója.

Cikkanyagát a korabeli újságokból veszi ugyan, és úgy válogat, hogy egy mindenki által érthető és követhető, politikai értékvilágát tekintve minden szélsőségtől tartózkodó, de minden irányzatra figyelő, Európára és a nagyvilág legfontosabb eseményeire is kitekintő lap kerüljön az olvasók elé.
A felhasznált forrásokat a Források menüpontban tüntetjük fel.

Célunk, hogy a korabeli sajtó szöveghű részletei alapján a nagypolitika csúcsaitól a kisemberek mikrovilágáig ábrázoljuk a kort, a mindennapi élet lüktetését: az embert, akik voltunk 100 éve, 50 éve, 10 éve.

Mert nyakig vagyunk még a 20. században, kedves Barátaim! Pillantásunk hiába is pásztázza a jövőt: ami kibontakozik előttünk, az csupán a múlt.
Mert vajon lehetett-e látni az óceánok partjai között száguldozó gőzmozdonyokból a Voyager űrszondát vagy a világot új dimenzióba helyező internet világát?
Lehetett-e látni 1900-ban a totális diktatúrákat, Auschwitz-ot és a gulágot, a kambodzsai és az észak-koreai rémálmot vagy el lehetett-e képzelni az Európai Uniót akkor, amikor mai tagállamai még halálos ellenségekként fenekedtek egymásra, hogy két világháborúban mérjék össze erejüket? A kérdések költőiek, a válasz költőietlen: nem. Csak most lehet látni. Mert az életünk egyetlen reális dimenziója a múlt: ez van, ez ugyanis már megtörtént.

Itt ülünk a könyvtárban, laptopjaink kinyitva, bogarásszuk a mikrofilmtekercseket, a régi, megsárgult újságokat, könyveket, s közben száguldozunk az internet végtelen adatpályáin: tekintetünkkel megkíséreljük befogni a 20. századot. Szemünk belekáprázik a látványba: mintha egy óriási vulkán ontaná kürtőjéből az idő forró láváját, és vége hossza nincs ennek a kitörésnek! Egymásba torlódnak a sorsok, események: a születés és halál, a megistenülés és pokolraszállás véget nem érő örvényében sodródik az ember.

A mi jelenidőnk a múlt, s az idő eme hatalmas kazlában mára nagyrészt elvált a szem az ocsútól. Láthatóvá vált az a történelmi háló, melyben a század embereinek sorsa szövődött, amely meghatározta cselekvési lehetőségeiket, kitörési pontjaikat, és amelynek halálos szorításába annyian belepusztultak, ám egyszersmind ez a háló adta mindennapi boldogságaik keretét is.

Egyedülálló lehetőség kínálkozik számunkra: a jövő tudásának birtokában ábrázolni a múlt eseményeit a jelenben, hiszen mi látjuk, „mit ők nem láttak, mert kapáltak,/öltek, öleltek, tették, ami kell.” (József Attila: A Dunánál)

Alapvető dolgunknak az ábrázolást tartjuk, a minősítést, morális értékítéletek alkotását teljes mértékben az olvasó jogának tekintjük.

Időutazásra hívjuk Önöket: a történelem röpke 100 évének beutazására. Az út során találkozni fognak elődeikkel, déd -és nagyszüleik, szüleik és – a legifjabb generációt kivéve – a saját múltjuk világaival: találkozni fognak Önmagukkal.

Tartsanak velünk, Mindannyiuknak jó utazást!

Szabó Zoltán
alapító-főszerkesztő