Saját projectek

Huszadik Század

A huszadikszazad.hu egy történelmi portál, mely 1900. január 1-t?l tekint a világra és kiemelten Magyarországra. A korabeli sajtót tallózva hónapról hónapra haladunk el?re az id?ben. 2010. januárjától kétnaponta frissül a lap, hétf?n, szerdán és pénteken, így 1 év anyaga 1 hónap alatt jelenik meg.
A megjelent anyagok az Országos Széchényi Könyvtárból származnak, szöveg- és bet?h?ek. A huszadikszazad.hu azonban nem forrásszemelvény-gy?jtemény, hanem szándéka szerint egy internetes újság, amelynek nyersanyaga a múlt század sajtója.

Cikkanyagát a korabeli újságokból veszi ugyan, és úgy válogat, hogy egy mindenki által érthet? és követhet?, politikai értékvilágát tekintve minden széls?ségt?l tartózkodó, de minden irányzatra figyel?, Európára és a nagyvilág legfontosabb eseményeire is kitekint? lap kerüljön az olvasók elé.
A felhasznált forrásokat a Források menüpontban tüntetjük fel.

Célunk, hogy a korabeli sajtó szövegh? részletei alapján a nagypolitika csúcsaitól a kisemberek mikrovilágáig ábrázoljuk a kort, a mindennapi élet lüktetését: az embert, akik voltunk 100 éve, 50 éve, 10 éve.

Mert nyakig vagyunk még a 20. században, kedves Barátaim! Pillantásunk hiába is pásztázza a jöv?t: ami kibontakozik el?ttünk, az csupán a múlt.
Mert vajon lehetett-e látni az óceánok partjai között száguldozó g?zmozdonyokból a Voyager ?rszondát vagy a világot új dimenzióba helyez? internet világát?
Lehetett-e látni 1900-ban a totális diktatúrákat, Auschwitz-ot és a gulágot, a kambodzsai és az észak-koreai rémálmot vagy el lehetett-e képzelni az Európai Uniót akkor, amikor mai tagállamai még halálos ellenségekként fenekedtek egymásra, hogy két világháborúban mérjék össze erejüket? A kérdések költ?iek, a válasz költ?ietlen: nem. Csak most lehet látni. Mert az életünk egyetlen reális dimenziója a múlt: ez van, ez ugyanis már megtörtént.

Itt ülünk a könyvtárban, laptopjaink kinyitva, bogarásszuk a mikrofilmtekercseket, a régi, megsárgult újságokat, könyveket, s közben száguldozunk az internet végtelen adatpályáin: tekintetünkkel megkíséreljük befogni a 20. századot. Szemünk belekáprázik a látványba: mintha egy óriási vulkán ontaná kürt?jéb?l az id? forró láváját, és vége hossza nincs ennek a kitörésnek! Egymásba torlódnak a sorsok, események: a születés és halál, a megistenülés és pokolraszállás véget nem ér? örvényében sodródik az ember.

A mi jelenid?nk a múlt, s az id? eme hatalmas kazlában mára nagyrészt elvált a szem az ocsútól. Láthatóvá vált az a történelmi háló, melyben a század embereinek sorsa szöv?dött, amely meghatározta cselekvési lehet?ségeiket, kitörési pontjaikat, és amelynek halálos szorításába annyian belepusztultak, ám egyszersmind ez a háló adta mindennapi boldogságaik keretét is.

Egyedülálló lehet?ség kínálkozik számunkra: a jöv? tudásának birtokában ábrázolni a múlt eseményeit a jelenben, hiszen mi látjuk, „mit ?k nem láttak, mert kapáltak,/öltek, öleltek, tették, ami kell.” (József Attila: A Dunánál)

Alapvet? dolgunknak az ábrázolást tartjuk, a min?sítést, morális értékítéletek alkotását teljes mértékben az olvasó jogának tekintjük.

Id?utazásra hívjuk Önöket: a történelem röpke 100 évének beutazására. Az út során találkozni fognak el?deikkel, déd -és nagyszüleik, szüleik és – a legifjabb generációt kivéve – a saját múltjuk világaival: találkozni fognak Önmagukkal.

Tartsanak velünk, Mindannyiuknak jó utazást!

Szabó Zoltán
alapító-f?szerkeszt?